B O L D O G S Z Ü L I N A P O T Á G I N A K !
GYERÜNK, MINDENKI!
heppi börszdéj tu júúú
Charles Xavier - X Professzor - meghalt egy balszerencse, és egy közös bevetés következtében. Halálának okozója Steve Rogers - Amerika Kapitány -, ezért a mutánsok társasága most nagyon haragszik mind Rogersre, mind a Bosszúállókra, és most rajtuk a sor, hogy megbosszulják a nem-éppen-mostohanagypapájuk halálát.
Nyugodjatok meg, én sem gondoltam komolyan.
U.i.: A helyesírás-ellenőrzőt végigfuttattam rajta, és megpróbáltam kijavítani, ami rossz, de nem ígérek semmit, mert kész akartam vele lenni 31-ére. Komolyan, annyira este volt, hogy a whiskyt is kiejtés szerint írtam le egyszer.
Az adatokat köszönjétek a guglinak, az avengersalliance.gp-nek, ami Ági tulajdona, illetve a Wikipédiának - és az sem a legokosabb, mint ez bebizonyosodott.
Ó, és tizenhat éven aluliaknak semmiképp nem ajánlom - de legyen inkább 15. És tizenötnél fiatalabbak is csak akkor, ha nagyon mocskos a fantáziájuk, és nagyon bírják a plusztizennyolcas utalásokat, nyílt említést azonban - szerencsétekre - nem tettem.
Sajnálom. Komolyan.
A szereplőgárda:
Tony Stark / Vasember
Bruce Banner / Hulk
Steve Rogers / Amerika Kapitány
Loki Laufeyson / Loki
Natasha Romanoff / Fekete Özvegy
Clint Barton / Sólyomszem
Agnes Storm / Vízió
Peter Parker / Pókember (Muszáj volt, értitek? Muszáj!)
És egyéb meg nem nevezett S.H.I.E.L.D. ügynökök
[Thor éppen nászúton van, esze ágában sincs a Bossszúállók csapatának társaságában tengetni esküvője utáni napjait, mikor izzasztó éjszakákon mennek keresztül Jane-nel]
Marie d'Ancanto / Vadóc
Ororo Munroe / Ciklon
Hank McCoy / Bestia
III. Warren Worthington / Angyal
Bobby Drake / Jégember
Kurt Wagner / Árnyék
Kitty Pryde / Árnymacska
[ezt a borzasztó nevet nem fogom használni, ha megbocsájtotok]
Scott Summers / Küklopsz
Raven Darkholme / Mystique
Eric Lensherr / Magneto
Mortimer Toynbee / Varangy
Emma Frost / Emma Frost (?)
És egyéb meg nem nevezett mutánsok
*
Charles Xavier halott, véglegesen és mindörökké. A gyilkosa pedig az USA büszkesége, az igazi hazafi, Amerika kapitány. És bár a gyilkosság a véletlen ízléstelen fordulata volt, a mutánsoknak nem elég ezzel beérni: bosszút akarnak állni a Bosszúállókon.
***
Ha az ember azt mondaná, kínos csend uralkodott a tanácsteremben, akkor szolidan fogalmazna. Mindenki elmélkedve nézett le arra a mappára, amit Nick Fury az orra elé dobott. Az elején egy hatalmas A-betű díszelgett, belenyomva a hibátlan bőrkötésbe. Belül szétválogatva, és külön-külön kategóriákba szedve lefűzött lapok sorakoztak információkkal, a bevetések okainak sorozatával, mellékelt képekkel és szendvicsmorzsákkal. Midenkinek, aki belenézett az első gondolata az volt, valaki nagyon éhes lehetett, mikor ezt készítette.
- Szóval... mit is kéne most csinálnunk? - Tony magabiztosan hintázott a székkel, ujjait összekulcsolta tarkója mögött, és nagyokat pislogva nézett az igazgató egyik szemébe - a másikat fekete szemfedő takarta, de hogy miért, az talán örökre titok marad, és csak Fury tudja.
- Esetleg olvassa el azt a halom papírt, ami ott van az asztalán, Stark.
- Nincs kedvem olvasni. Tehát?
- Olvassa el!
- Nem fogom! Minek olvassak, ha maga kétszer olyan gyorsan ki tudná vetíteni a falra, és mellémondani a fontosabb tudnivalókat? Miért tartunk még mindig ott - nem, miért tart a S.H.I.E.L.D. ott, hogy köteg papírokat raknak az orrunk elé? Csak időhúzás az egész, de arra, ami fontos lenne, igazgató úr, nem marad időnk. Mindannyian tudjuk, mire célzok, nem igaz, Rogers?
- Véletlen volt, Tony, a fenébe is! - pattant fel a székéből dühösen Steve.
- Ja, véletlenül pont úgy pattant le a golyó a pajzsocskádról, hogy az eltalálja Xaviert. Valljátok már be, hogy ez egy kicsit abszurdnak tűnik!
- Mindkettőtökre rálövök, ha nem hagyjátok abba! - kiáltott Natasha, mire a két férfi megdermedt. - Leülni, mind a kettő! - Tony időközben észre sem vette, hogy a heves vitában talpra állt, most azonban visszakényszerült a székbe. Úgy döntött, dühös nővel inkább nem veszekszik, elég volt neki Pepper hisztirohamaiból egy-kettő.
- Szóval most, hogy végre ismét csend van - köszönöm, Romanoff ügynök -, megkérnék mindenkit, hogy olvassa végig figyelmesen, vagy legalább nézze át a papírokat. Fél órát kapnak, addigra visszajövök - biccentett Fury, majd fejedelmien lobogó bőrkabátja kíséretében távozni készült.
- Igazgató úr! Hozna olyan olívás kekszet, tudja, ami múltkor az asztalon volt? - Loki kérlelő szemei azonban nem hatottak Furyra.
- Nem - vakkantotta Fury, majd ismét elindult a dolgára, az eddig az ajtó előtt várakozó Mariaval a nyomában.
- Kieszed a kekszéből Furyt - rázta a fejét Barton.
- De ha egyszer olyan finom az az olívás keksz!
- Emberek, komolyságot! Koncentráljunk a feladatra. - Natasha nagyon próbált odafigyelni a szövegre, és felfogni azt, de az asztalt körülülő emberek közül ő volt az egyetlen. A többiek inkább meghiúsítani próbálták a tervét, mintsem együtt működni vele.
- Nem tudom, feltűnt-e, Natasha, hogy ebben a teremben te vagy az egyetlen, aki tényleg el fogja olvasni a papírokat, tettetett érdeklődéssel. - Egyensúlyozta az orrán Tony a ceruzát, ám az újra és újra leesett. A huszonötödik alkalom után úgy döntött, az a ceruza bizony a földön marad, úgy körülbelül a takarítók eljöveteléig.
- Igen, kezd elég nyilvánvalóvá válni - füstölgött Natasha, majd villámló tekintettel nézett Peterre, miután hangosan nevetni kezdett.
- Minden gyűlés ilyen?
- Aha - előzte meg Tony válasza Natasháét, amitől a nő csak még ingerültebb lett. Az pedig ismét rátett egy lapáttal, hogy majdnem az egész társaság a tollaival játszott, Loki vízipisztollyal lövöldzött Bartonra - nem akarta tudni, honnan került elő a pisztoly -, Banner aludt, Tony és Peter röhögtek, Steve pedig úgy döntött, inkább megöntözi a fikuszt a sarokban. - Mi lenne, ha inkább mindannyian lelépnénk egyet kajálni, ameddig Fury nem jön?
A Bosszúállók minden egyes tagjának tetszett az ötlet - Natashát és Steve-t kivéve.
- Nem tartom jó ötletnek - pattant fel Natasha.
- Én sem az itt tartózkodást - intett neki Tony. - Egyébként is, vár a barátnőm.
Ha az ember azt mondaná, Natasha dühös volt, szolidan fogalmazna.
***
- Logan, szedd össze magad! Le merem fogadni, hogy a Bosszúállók mindig fel vannak szerelkezve mindennek, és készen állnak, ha hívják őket, te meg itt tespedsz a kanapén egész nap, és vedeled a sört, meg nézed a filmjeidet! - fakadt ki Scott.
- Scotty fiú... fogd be! Ez a kedvenc jelenetem - bökött a sörösüveg nyakával a képernyő felé Logan, majd nyugodt arccal felhúzta lecsúszott farmernadrágját, és rendületlenül nézte tovább a filmet.
- Hihetetlen vagy.
- Te meg egy lúzer.
- Lépj már túl Jean halálán! Nekem többet jelentett, mint neked, mégis képes vagyok elengedni.
- Honnan tudod, hogy többet jelentett? - Scott pislogott egyet - ami a napszemüveg miatt nem látszódott -, és Logan már ott állt előtte, a torkának szorított fényes, csillogó adamantium karmokkal. A két tanár egyetlen szerencséje az volt, hogy a gyerekeknek már rég takarodó volt.
- Igazad van, nem tudhatom. De azt tudom, hogy tovább kell lépni. Nem depresszálhatsz örökre a kanapén sört vedelve, és az idióta filmeidet bámulva. Ettől semmi nem lesz jobb.
Logan egy haragos pillantással, és egy nemtetszést kifejező horkantással annyiban hagyta az ügyet.
- Hozd rendbe magad, és nézd meg az utolsó romantikus filmedet. Holnap délután négykor felszállunk a géppel, és megtámadjuk a helibázist.
- Remek.
- Jó.
- Jó.
Logan hátrafordult, és nyugtázta azt a feszélyező tényt, hogy bár Scott szemeit szemüveg takarja, tekintete mégis perzseli őt.
- Befejeznéd?
- Mit?
- A bámulásomat.
- Nem.
Logan nagyot sóhajtva kikapcsolta a készüléket, majd az összes szeméttel, ami azon a napon összegyűlt a dohányzóasztalon, a konyha felé vette az irányt. Ismét felrángatta magára a farmert, mert mégsem mehet valaki kilógó alsógatyával bevetésre, majd megállt Scott előtt, mintha elismerést vagy beleegyezést várna tőle. A férfi elmosolyodott, majd a tanári szoba felé intett.
- Hölgyeké az elsőbbség.
- Baszd meg.
***
- Fury tisztára ráparázott erre a támadásra; szerintem egész nap azon aggódik a körmét rágva, hogy mikor tűnik fel az első rakéta vagy vadászgép a kijelzőkön. De azt nem venné ám észre, hogy rajta van az a láthatatlanná tévő izé a bázison. - Peter, nem túl elegánsan, gyrosdarabkákkal a szájában ecsetelte a többieknek véleményét az egész mutáns-ügynök-ellen-dologról.
Tony az ölébe rántotta barátnőjét, majd felajánlotta neki a félig megrágott sültkrumpli másik felét, ám a lány ahelyett, hogy szíves örömest bekapta volna, a milliomos szájába gyömöszölte azt, és inkább a maradék sajtburgerért nyúlt.
- Tök egyetértek - motyogta Tony, amint egy újabb sültkrumpliért nyúlt. - Fury belebetegszik az egészbe.
- Minden ügynök kész van. Még a különleges ügyosztály is, pedig ők aztán nem puhányok. - Agnes boldogan rágcsálta azt az apró darab, megmaradt sajtburgert, amit még kedves pasija nem kívánt megenni előle titokban.
- Szerintem még a bevetésesek is fogták a bőröndjüket, és vonatra szálltak, hogy vidékre utazzanak. Borzasztó, ami itt megy. - Bruce kevésbé volt rajongója a koraestiétkezésnek, ezért felkészülve az egész estés agyzsibbasztásra, megelégedett egy gépi kapucsínóval, aminek bár nem volt kifogástalan íze, a hangulata megvolt, és ameddig ébren is tartotta, a funkcióját remekül ellátta.
- Csodálom az idegrendszereteket - tömte magába a hamburgert Peter, ám nem nyomtalanul, mivel a paradicsom leve nagyon cselesen kifolyt a húspogácsák közül, és rakoncátlanul folyt végig ujjai között.
- Ó, kérlek! - nevetett Agnes, majd megmozdította combjait Tony ölében, amelyre a férfi egy feszült mocorgással válaszolt. Egyiküknek sem volt kellemes érzés, hogy most legszívesebben a másik ajkát harapnák vadul, falnak nyomott hátakkal és vakon nyitott ajtókkal, leoltott lámpákkal és repkedő ruhadarabokkal, de most is, mint eddig sokszor ki kellett bírniuk egymás nélkül - talán egy újabb munkával és vadul átdolgozott héten át. De megéri: minél tovább vannak távol egymástól, annál inkább akarják a másikat.
***
- Az meg mi? - bámult Scott a radaron megjelenő, igazán frusztráló zöld pontra, ami a S.H.I.E.L.D. helibázis hatalmas pacája mellett villogott.
- Nos, segítőtársaink akadtak - Ororo az ablakra tapadva nyugtázta magában a tényt, hogy nem ők az egíyetlenek, akik meg akarják bosszulni X Professzor halálát. A másik gép pilótafülkéjében nem csak egy, de három ismerős arc tűnt fel; egyik sem az X-Men felé kimutatott szeretetéről volt híres.
- Segítőtárs? Inkább elenfél, a Bosszúállók mellett. - Hank McCoy nem volt nyugtalan, ő csupán nem akart semmiféle háborút a szuperhősök között. Saját véleménye az volt, hogy össze kéne tartaniuk, nem pedig széthúzni négy-öt irányba.
- Koncentráljunk a célra, rendben? Eljöttünk, lövünk, megyünk, és ennyi. Végeztünk, a többi már... a jövő kérdése.
- Megszólalt Scott, a bölcs elme. Még hogy a többi a jövő kérdése! Megmondom neked, Scotty, mi lesz, miután felrobbantjuk a kibaszott helibázist. Akik túlélik... kevés ilyen lesz, de lesznek, akik túlélik - Logan minden egyes szóval közelebb kerül Scott üléséhez, Scott ujját pedig mágnesként vonzotta a piros gombocska azon a joystickhoz hasonló karon. -, és ők, miután mi azt hinnénk, minden a legnagyobb rendben van, a nyakunkba öntenek egy mázsa szart, és zsupsz! Háború. Fél New York romokban, amerikai polgárok egymás ellen. Remek lesz, hidd el Scott.
- Hát, ha valamibe, akkor ebbe nem gondoltál bele, Scott - nevetett fel Warren.
- Te... te kismadár, fogd be! - mutatott rá Warrenre, gyűlölettől égő tekintettel - és tényleg érezték az enyhe perzselést, még ha nem is látták a híres Küklopsz gyilkos szemeit.
Scott megnyomta a gombot dühében, már semmire nem figyelve, és várta a hatalmas robajt, a másik gépről érkező, méltatlankodó sorozatlövést, de nem történt semmi. Nem voltak rakéták, nem volt robbanás, a S.H.I.E.L.D. ügynökök pedig tovább iszogatták a pocsék gépi kávéjukat, jelentéseken, és öltözőkben elejtetett halvány csókokon gondolkodva.
- Ez... ez most mi? - Mindenki értetlenül nézett a másikra.
- Idióták - jelent meg egy kis képernyőn valahonnan a semmiből Magneto ráncos, fáradt, sisakos arca. Logan szerint az a sisak már akkor borzasztó volt, mikor az akkori Eric megkapta, most, hogy megkopott, és karcos, még inkább rettentően ronda. - Charles semmit nem tanított maguknak? Egy mutáns van velük, észlények. Legalább is olyasmi.
- Tisztázzuk! Ez a...
- Kaphatok egy kólát?
- Fogd már be, Warren! - csapta tarkón Logan.
- Szóval ez a nő...
- Storm - segítette ki Magneto Scottot.
- Igen, szóval ő, ezekkel a Bosszúállókkal van.
- Igen.
- És tudja manipulálni a tetteinket.
- Helyett az agyunkat, nem ugyanaz - pillantott fel a sűrű gépelésből McCoy.
- A lényeg az, hogy irányítani tud minket, és tegnap este, mint azt a biztonsági felvételen is láthattuk - mutatott Mystique a tévén lemerevített képre, melyen Logan éppen hatalmas rakétákat cipelt A pontból B pontba - a gond csak az volt, hogy nem tudták, hol a B pont. -, Logan az áldozatává vált, és az emlékeit egyszerűen - csettintés, majd két pillanatnyi csend - kitörölte. A csaj tud valamit, és a csapat is; nem kispályások.
- Kösz az értékes infót, amit eddig is tudtunk - mosolygott keserűen, vagy inkább gúnyosan Logan, majd felpattant a székből, és az ajtó felé vette az irányt.
- Ki mondta, hogy elmehetsz? - nézett - vagyis fordult - utána Scott.
- Én.
- Mióta lett öntör-
- Fogd már be, Warren! - rivallt rá mindenki.
A bár a megszokott volt: ugyanaz a halvány hangerejű kemény rock szólt, ami mindig. A billiárd asztalnál az ismerős, mégis ismeretlen arcok üldözték a fekete nyolcast, próbálták elterelni a többitől, legmesszebb a lyuktól. A csocsóasztalt körülálló egyetemisták most pihenték ki a vizsgaidőszak nehézségeit, az ágy alatti fekete dobozba hajítva a jegyzeteket, hogy majd év végén, ha esetleg újra szükségük lenne rá, elő tudják venni.
Logan unottan ízlelgette a tölgyet a whiskyben, de inkább csak próbált berúgni, ami a regenerációjának köszönhetően nem ment túl könnyen - tulajdonképpen sehogy sem ment. Ám amikor meglátott maga mellett egy bátran tequilát iszogató hölgyet, kezdett kételkedni abban a regenerációban.
- Hölgyem - küldött felé egy igazán csábos mosolyt, amitől a nők kilencven százalékának vékonyka csipkés bugyija azonnal a bár padlóján landolt volna.
És ezzel az átkozottan szexi mosollyal kezdődött minden probléma.
Logannek lecsúszott pár whisky, a hölgynek pedig még pár tequila - naranccsal és fahéjjal. Logan megjegyezte, narancs és fahéj.
Két óra, és pár üres pohár múlva Logan lakása felé vették az irányt. A lépcsőház sóhajokkal és halk nyögésekkel telt meg, melyeket csókba fojtottak, vagy a másik bőrének selymes ölelésébe. Sikerült elfordítani a kulcsot, lenyomni a kilincset és bejutni a lakásba, azonban az előszobánál tovább nem jutottak: a fal mellett szakadtak a ruhák, hajították el a táskát, s annak tartalma szétterült a nappali bolyhos szőnyegén, és ahogy a nő ejtette rabul Logant, a szőnyeg szálai is úgy nyelték magukba a szájfényt, az öngyújtót és egy véletlenül leesett söröskupakot.
A kuncogások elvesztek a párában; pár kába lépés és két durva menet után valahogy mégis sikerült kikötni az ágyban. Teljesen felesleges volt megvenni a gerinckímélő matracot, úgysem ment vele semmire: ha a gerincének gyógyulnia kell, azt elvégzi a matrac helyett a saját teste, neki csak szivarozni kell, sörözni, meg csinálni, amit eddig is akart.
A reggel azonban zavarosabb volt, mint mikor az a fehér zaj megy a tévében, és fekete-fehér szemcsék váltogatják egymást. Logan egyedül ébredt, amihez kicsit sem volt hozzászokva. Ő volt az, aki ott szokta hagyni a nőket, kegyetlenül, a derekukon azzal a vékony takaróval, meztelenül az ágyban - mégis, most fordult a kocka, és az ő bőre maradt csak együtt a gyűrött lepedővel, és az egyetlen bizonyíték arra, hogy lefeküdt valakivel, az a tükrön található rúzzsal rajzolt, apró szívecske volt. Azon kívül minden felszívódott: a ruhák, amik tegnap a parkettán tekergőztek, most eltűntek, a lánnyal együtt, a kép visszakerült a falra, a kulcsok a helyükön voltak, a konyhapulton, egy bögre kávé mellett.
És az a bögre kávé jelentette neki a megnyugvást, az egy pillanatos meneküléseket minden egyes kortynál.
***
Harcot akarsz, de a terved nem jön be. Egyre dühösebb leszel, és később már mit akarsz? Háborút.
Scott harcot akart, és háborút kapott. New York romokban állt, S.H.I.E.L.D. ügynökök vére folyt a szakadt latexen, egy lezuhant vadászgép, egy halott mutáns. Mindenki kezdte elveszíteni az eszét; vadul lövöldözött, szúrt és vágott, szisszent és kiáltott, hogy mindenki hallja, mennyi élvezi, vagy éppen mennyire fáj neki valami.
Clint a karjában tartotta Natashát, akit sikerült eltalálni egy golyóval - mindenki csak remélni merte, hogy komolyabb baja nem lesz, de volt. Vágások borították a testét, ami már magában a biztos halált jelentette volna, de nem neki. Na meg, ott volt Clint. Clint, a mindenható, XXI. századi Legolas, S.H.I.E.L.D. egyenruhában.
Tony egy épület romjai alatt fetrengett, nem jókedvéből. A páncél ellenére zúzódásai voltak, a lábán és a kezén, a bordáin. Vágások a fején, az arcán, a vállán, mindenütt. Sérülten pedig nem akart beszélni Nesivel - nem tudná neki elmagyarázni, hogy talán soha többé nem láthatja, az utolsó hang, amit hallani akar, az pedig nem a barátnője sírása. Inkább a nevetését - akkor valamennyire boldogan pislogna egy utolsót.
Loki szakadatlanul lövöldözte a smaragdszín sziporkákat, kitartott, hiszen kinek adja Fury az olívás kekszeket, ha ő most feladja? Más nem nyúlhat az ő olívás kekszéhez.
A Kapitány az egyik pillanatban egy lerombolt épület pontosan kilencven fokos sarkában zokogott, azt makogva, hogy ő ezt nem akarta, a másik pillanatban meg a pajzsával vágott fejbe valami ronda, kék bibliás csávót - akit később Kurt néven emlegetett az a hipózott hajú lány, meg a fiú az Északi-sarkról.
Estére mindenki elerőtlenedett. Az orrokból vér csepegett, a hentesüzletek betört ablakain átugorva marhaszeleteket nyúltak le, zacskóba dugva őket a később kialakuló monoklikra tették, és próbáltak felejteni egy üveg light kóla mellett, azonban egy omladozó város mellett, eldőlő felhőkarcolók alatt aligha tudsz megfeledkezni a fajtád által okozott pusztításról.
Scott bosszújából Scott megbánása lett, és Farkassal együtt már Scott is utálta önmagát.
***
- Tony, hol vagy? Hallod!? Lélegezz! Ha meghalsz, kinyírlak!
Erőtlen nevetés.
- Szeretlek kicsim.
- Nehogy le merd csukni a szemed, megértetted? Mindjárt odaérünk, én, Loki meg Kapi, oké? Ne csinálj semmit!
- Mintha bármit is tudnék egy ház alatt csinálni.
- Állj hátrébb Steve, Tony, te meg imádkozz, hogy ne robbantsalak fel a falakkal együtt - mormogta Loki Agnes mikrofonjába arra a zöld füstfelhőre koncentrálva a két keze között.
- Köszönöm, ez igazán megnyugtató volt.
A hatalmas robbanás ereje még Lokit magát is megijesztette, azonban a végeredmény már inkább mosolygásra késztette: egy piros-arany bádogjelmez tűnt fel a porfelhő kellős közepén.
- Szeretlek, te idióta! - motyogta a mikrofonba Agnes a vasdarabokat, bámulva, azonban inkább a benne fekvő férfira volt kíváncsi.
***
- Áú! - kapta el arcát Tony a felé közeledő, sebfertőtlenítős vatta elől.
- Úgy döntöttél, kislányt játszol? - kapott az álla után Agnes, majd finoman megtartva azt tisztítani kezdte a sebet. Apró karcolások adtak keretet igéző, csokoládébarna szemeknek, amelyek kérlelően néztek fel Tony barátnőjére.
- Baj van?
- Nem, nincs.
- Akkor minden rendben.
De mindketten tudták, hogy semmi nincs rendben - soha, semmi nem lesz rendben. A béke ideiglenes, úgy, ahogy az ő boldogságuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése