Nem-számítottam-rá Thorki egyperces, vagyis nem tudom, minek kéne neveznem. Thor hokizik, Loki meg nem. Loki műkorcsolyás, Thor meg nem. Loki ugrik, Thor meg nem tud megállni a lábán.
Fogjuk rá, hogy karácsonyi. Vagyis tél. Meg jég. Meg Thorki. Boldog karácsonyt mindenkinek!
- Elkapsz, Thor?
- Loki...
- Mondd, hogy elkapsz!
- Rendben, rendben. És utána? Utána meg is kéne állnom a lábamon?
Loki elgondolkozott. Lenézett a jégre: fekete korcsolyájával húzott vonalak szelték át majdnem ugyanazon a vonalon a tükörsima jeget, egyszer, kétszer, százszor. És Thor csak ott állt. Állt ütővel a kezében, várva a megváltást, vagy Lokit, Odin tudja, vagy talán még ő sem.
- Mennyire vagy benne biztos, hogy meg tudsz állni?
- Semennyire, Loki.
Loki mégis bízott benne, ahogy előtte. Ahogy mindig.
- De azért elkapsz, ugye? Ha elesünk is.
Thor nagyot sóhajtott, olyat, mint amilyet akkor sóhajtunk, ha valaki már nagyon unja, hogy rá akarják venni valamire, és végül már annyira nem érdekli a dolog, hogy hagyja magát. Thor Lokit követte a szemével: a zöld garbót, a fekete sálat és nadrágot. A kecses mozdulatokat, az egymás elé rakott, vékony lábakat, a suhanó mellkast a deres levegőben. A kipirosodott orrot és arcot követte, a lesütött szemeket a sötét pillákkal, rövidekkel. Minden jól állt Lokinak.
- Thor, dobd el az ütőt! Ugrani fogok.
Thor eldobta az ütőt, az kicsúszott a palánkig, majd egy csattanással nyugtázta, hogy megérkezett, és Thor állt, ütő nélkül, várta Lokit, és őszintén, fogalma sem volt róla, hogyan is kéne elkapnia és meg is állnia egyszerre. Ez már túl nehéznek bizonyult - ő hokizott, ráadásul kapus volt, nem volt hozzászokva az olyan hattyú-mozdulatokhoz, az érdekes kéztartásokhoz, a nyúlékony testekhez, ahogy Loki.
- Három méternél tartsd a karodat - utasította Loki, nem túl szerencsés időpontban. Úgy forgott a levegőben, akár az orsó, mikor fonalat készítenek vele, csak ő szebb volt: gracilis test, diverzáns megjelenés. És Thort felkavarta.Thor nem tudott koncentrálni, elvesztette a kontrollt a karjai felett, olyan volt, mint egy pár másodperces aszténia, keveredve fájdalommal, aztán mintha teljesen lebénult volna: a végtagok, az izmok, a tüdeje, az agya. Minden fájdalmasan lassan történt, Loki suhant, mégis óráknak tűnt, mire csak három méter lett közöttük.
Loki zuhant Thor karjaiba, és pánikolt, mert tudta, hogy rosszul fog érkezni, és a legrosszabb előre tudni valami tragikusat, ami tudod, hogy be fog következni. De az a tény megnyugtatta, hogy most együtt fognak elesni - és Thor ott lesz, Thor ott volt, hogy elkapja, és el is kapta, de Thor... Ő nem az az ember, akivel Loki gyakorolhatna.
Ahogy gondolta: együtt estek, ő Thor mellkasán feküdt, de a térdét csúnyán bevágta. Nem igazán zavarta. Thoron keresett sérüléseket: szakadást a pulcsiján, vagy egy véres foltot a karján, ahol a korcsolya éle sebet hagyhatott, bármit, amivel fájdalmat okozott neki.
- Te nem normális! - vert egyet a mellkasába a csípőjén helyet foglalva. Thor hátravetett fejjel nevetett. - Te igen idióta! A szívbajt hozod rám!
- Jaj, Loki!
- Úgy utállak, Thor! - verte tovább a mellkasát, mint egy kislány, aki nem kaphatja meg a saját póniját.
- Jól van, Loki - mosolygott Thor tarkója alatt összekulcsolva a kezeit. A reflektorok fénye tengerszínű szemébe apró szikrát ültetett, aranyosat, olyat, ami vidámságot költöztetett az arcába.
- Rühellek, Thor!
- Nem kell mindig kimondanod a nevem - érintette meg finoman az arcát, azonban a hatalmas, érdes kapuskesztyű megakadályozta, de Thor áthidalta a problémát: bármennyire is csípős volt az aréna levegője, ő levette a kesztyűjét, csak hogy megérinthesse Loki arcát.
- De én szeretem a neved mondani - fektette fejét vállára, ott nyugtatta, s közben nyújtotta is nyakát.
- Ha jól esik, hát mondd, testvér.
- Tudod, hogy nem vagyok a testvéred - rázta aztán meg fejét, a nyújtó-rituálét megszakítva egy fontosabb gesztusért.
- Vérben talán nem, de lélekben mindenképpen.
- Thor, mi nagyon különbözünk.
- Pont ezért illünk össze - homlokát hozzáérintette a másik sápadthoz, felmelegítve azt. Thor szerette Lokit, nem csak mint testvért és barátot. Máshogyan is. Egy furcsa, kacifántos módon, de szerette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése